|
Témaindító hozzászólás
|
2010.05.26. 13:38 - |
Kezdjük is el a játékot! :) |
[4-1]
Aglarion úgy dönt, fölkeresi féltestvérét, miután apjuk meghalt. Utolsó napjaiban megkérte őt, hogy keresse fel Lauront. Négyen voltak testvérek, három fiú, egy lány. A középső testvérük elhunyt az orkokkal való véres háborúban, nővérével pedig nem tartotta a kapcsolatot, miután apja kitagadta. Állítólag a nővérük valahová a drow elf területre száműzte magát, azon belül is egy nagyon eldugott helyen él. Aglarion felpakol egy tarisznyát, felcsatolja vadásztőrét, magára köt egy fabuzogányt, s fog egy lándzsát is. Mintha háborúba készülne, bár ez nála csak alap, ha messzire indul. Miután elhagyja sajátkészítésű lakhelyét, amit a moha és a sűrű növényzet tökéletesen benőtt az idők alatt, nagy léptekkel megy, mivel egy mocsaras területen van, ahol már jó páran pórul jártak, de ő ismeri az erdőt. Ezen a területen különösen óvatosnak kell lenni, mivel ritkán még gnollok is járnak erre. Itt hiába erős vagy jó harcos az illető, a gnollok sosem járnak egyedül. De tudja, hogy most nem fog semmi jönni, a táj csendes, se egy madár, se semmi nem zavarja meg őt. A gondolatai már azon járnak, hogy talál rá öccsére, akit még sosem látott, csak apja mesélt róla. De akkor Lauron úgy 2 éves lehetett, mikor apja utoljára látta. Mesélték neki, hogy Lauron anyja egy half elf nő volt, amit a tisztavérű dark elfek nem néztek jó szemmel. A darkok vezérei végül úgy döntöttek, hajlandóak őt bevenni, ha kiállja a próbát, amit adnak neki. Aglarion megígérte haldokló apjának, hogy fölkészíti testvérét a próbákra. Miközben e gondolatok körül jár az esze, már ki is jut az ingoványos területről, megáll, s körülnéz. Úgy véli, ez már a dark elfek határának a széle, a nap itt-ott besüt a fák lombjai között, amihez Aglarion szeme nincs hozzászokva. Tovább indul, s végre eléri a darkok határát. "Ez már idegen terület." - gondolja, s óvatosan lépked előre. Egy zöld erdőben jár, ahol a sűrű bokroktól alig bír lépni. "Valószínűleg ez már a half elfek erdeje." - gondolja, miközben a tőrét előrántva készít magának utat a bokrok közt.
|
Daeron reggel felébredve az úrnő szobájában találja magát. Egy pillanatra megrémül, nem emlékszik, hogyan került oda és hogy miért pucér?! Aztán meglátja maga mellett az alvó, meztelen szépséget is. Kezdenek derengeni neki az elmúlt éjszaka emlékei. Lassacskán már mindenre teljesen emlékszik.
- Hm... szép este volt. - suttogja a levegőbe, majd kimászik az ágyból, s olyan halkan, ahogy csak tudja, öltözködni kezd. Brennil úrnő megmozdul az ágyon, s keresi tegnapi "játékszerét".
- Huhh.... hát, te meg mit csinálsz? Ki engedte meg, hogy... Ááá, menj csak! Ne is lássalak! - azzal az álmos hangján kiszáll az ágyból. Amint Daeron meglátja, egyből izgalomba jön a látványtól. El is fordul gyorsan.
- Mi van? Csak nem....? - kuncog a dark elf nő. - Jöhet még egy menet? - sosem szokott egy férfivel egynél többször szeretkezni. Furcsállja is Daeron a felkérést, de nincs ellenére a dolog, így tehát megfordul. Kérdezés nélkül ráveti magát a nőre. Most nem úgy tekint rá, mint tegnap este. Amikor Brennil parancsolt, ő volt az úrnő. Most nem. Most Daeron akar irányítani, elvégre mégis ő a férfi! Vadul szeretkezik az elesettnek, ártatlannak tűnő nővel, amit mindketten nagyon élveznek. Miután végeznek, mindketten felöltöznek, s mintha mi sem történt volna, reggelizni indulnak.
A hajó még reggel kiköt, van idejük körülnézni a városban, mert csak késő este indul vissza hajó.
 
|
Brennil épp a közeli városba megy, hogy jobban szemügyre vegye, mit lehetne kirabolni...
De nem jár sikerrel. Wellars-ban már minden lehetséges helyet kirabolt a bandájával.
"El kell utaznom... egy másik szigetre, másik városokba, ahol zsákmányra akadhatok!" - dönti el magában a démoni elf nő. Ezt rablóbandájával is megbeszéli, majd egy újoncot, fehéres-szürke hajú, világoskék szemű, nála kicsit magasabb, s ugyanakkor fiatalabb (olyan 21-22 éves), délceg, izmos dark elf férfi kíséretében hajóra száll. Amolyan testőrszerű ez az útitárs. A bandatagok nem engedték el kísérő nélkül. Ahhoz túlságosan is féltik az "úrnőjüket". Annak ellenére, milyen kemény és szigorú az embereivel, nagyon szeretik őt.
- Brennil úrnő! Le kéne pihennie! - jegyzi meg az útitárs.
- Áá, korai még ahhoz! Hogy is hívnak? Te új vagy, nem? - méri végig a nála kicsivel fiatalabb elfet.
- Két hónapja vagyok a banda tagja. A nevem Daeron.
"Daeron... hehe... hatalmas, mi?" - kuncog magában az elf nő.
- És mond csak, Daeron! Miért lett a neved "Hatalmas"? Mid az? - szélesen vigyorog, közben jobban szemügyre veszi kísérője nadrágját is... A fiatal elf férfi zavarba is jön tőle, fülig pirul. - Na, mi baj? Nem volt még nővel dolgod? Hány éves vagy? - lép közelebb a fiúhoz.
- Hú-húsz. - rebegi az ijedt férfi.
- És öltél már embert, Daeron? Úgy látom, te rettegsz egy nőtől... Nem hinném, hogy valaha is volt a kezedben fegyver! - az elf nő eleve nagyon rémisztő, nemcsak külsőleg, de belülről is. Félnek tőle az emberei, tudják, hogy mindenre képes.
- De igenis volt! - jön meg a férfiasabb éne, hangja a sötéthajúnak. - De nővel még... - pirul el ismét, s félbeharapja a mondatot.
- Értem. Nővel még nem volt dolgod. Hm? - teljesen a falhoz szorítja az fiatalabbat. - Gyere a szobámba, amikor a Hold a legmagasabban van az égen! - azzal a szobájába viharzik. Ellentmondást nem tűr, nem is mond senki. Tudják a bandatagok, hogy az úrnőjük szava szent és sérthetetlen. Daeron tehát, nem tehet mást, mint teljesíti Brennil kívánságát. Amint a Hold a legmagasabban van az égen, az elf nő szobájához megy, s félve bekopog.
- Szabad! - hallatszik bentről az úrnő kemény hangja. A fiatal fiú belép a szobába, s kérésre bezárja maga mögött. - Gyere ide! - az elf nő az ágyon fekszik egy szál vékony selyemruhában. - Állj! - állítja meg magától fél méterre a férfit. - Vetkőzz! - hangja parancsoló, mint mindig. A dark elf férfi engedelmeskedik óhajának. - Most pedig... forogj körbe! Hadd lássalak! - ezt is megteszi. Az úrnő hümmögve, mosolyogva nézegeti áldozatát. Elégedettnek tűnik a látvánnyal. - Hatalmas... az már biztos. De használható is? - kérdi gúnyosan. Felkel, lekapja magáról a selymet, s visszafekszik az ágyra. - Na? Mire vársz? Tapsra? - Daeron engedelmesen befekszik mellé az ágyba, majd eloltódnak a gyertyák. Csak a nyögéseket, mocorgást, kéjes hangokat lehet hallani az éjszakában.
|
Kezdjük is el a játékot! :) |
[4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
